Az oroszországi német apától és orosz anyától származó, cukorbetegségben szenvedő énekes, orosz és kozák népdalok, románcok, operaáriák és liturgikus darabok előadója, szerdán hunyt el egy majna-frankfurti kórházban, szívbetegségben. Utolsó koncertjét 2007 decemberében adta Bécsben.
A kétméteres, sűrű körszakállas óriás, aki gyakran lépett fel oldalt gombolt nyakú orosz ingben, buggyos kozák nadrágban, csizmában, olykor pedig prémes sapkában és szőrmebundában, különleges, forradalom előtti orosz nyelven beszélt és énekelt, népszerűvé téve Nyugaton olyan orosz dalokat, mint a Kalinka, a Poljusko-pole, a 12 rabló és sok egyéb szám, melyeket németül is előadott. Hangterjedelme 4-5 oktávot fogott át (basszustól a szopránig), művészi neve eredeti nevének orosz fordítása volt.
"Az orosz lelket hoztam el Németországba. Én vagyok a leghíresebb orosz Németországban és a világ sok más országában, annak ellenére, hogy sohasem éltem Oroszországban" - mondta utolsó interjújában, hozzátéve: mindennap imádkozik azért, hogy saját honfitársai előtt még egyszer felléphessen. Ez az idén áprilisra tervezett koncert azonban már soha nem jöhet létre.
Ivan Rebroff 1931. július 31-én született. Anyja jól ismerte a híres orosz operaénekest, Fjodor Saljapint. Életének első évei Németországban teltek el. A náci hatalomátvétel után családja elhagyta az országot, majd 1953-ban visszatértek a Német Szövetségi Köztársaságba. Énekesi pályafutását a hamburgi zeneakadémia elvégzése után kezdte meg. Az NSZK-ban és világszerte évente mintegy 200 koncertet adott, 50 aranylemeze volt, melyek közül 36 az orosz népzenéből építkezett. Az 1960-as és 70-es években kétszer járt a Szovjetunióban. A 80-as években gyakran vendégszerepelt "szellemi hazájában", a "vasfüggöny" ellenére.