"Zenei atyámnak tekintem Lukács Ervint" - mondta az ünnepségen Tokody Ilona operaénekes, aki Kovács János első karmesterrel Puccini-muzsikával is köszöntötte a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas kiváló művészt.
Az eseményen jelen volt Vass Lajos főigazgató és Fischer Ádám jelenlegi főzeneigazgató is. Fischer Ádám arról szólt: bár nem volt zeneakadémiai növendéke Lukács Ervinnek, mégis mesterének tarthatja őt, hiszen eljárt próbáira, így sokat tanult tőle.
Az ünnepségre nemcsak a zenei életben ismert személyiségeket hívtak meg, részt vett a rendezvényen Konrád György író és Horváth Ádám televíziós rendező is.
Lukács Ervin 1955-ben debütált karmesterként a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének élén. Petrovics Emil azt írta a pályakezdéséről: több évig tanulta egyszerre az emberek fizikai gyógyításának és lelki - a zene gyönyörével való - vigasztalásának tudományát, hiszen elvégezte az orvostudományi egyetemet.
Az 1956-os kínai turnéról hazatért katonaegyüttestől rövid időre Miskolcra szerződött. Innen pályázott Palló Imre akkori igazgató hívására az operaházhoz, ahol Ferencsik János mellett megtanulhatta a zenés színházi és a koncertdirigensi mesterséget is.
"A Zeneakadémián Somogyi László növendéke voltam, amíg tanultam, személyesen nem ismertem Ferencsik Jánost. De természetesen sokat láttam koncerteken és az Operában, és rendkívüli benyomást tett rám. Amikor már tudtam valamit a szakmáról, rájöttem, hogy milyen fantasztikus technikai adottsággal bír, hihetetlenül kifejező, magyarázó volt a keze" - idézte fel Lukács Ervin.
A művész ezt az örökséget vitte tovább a Zeneakadémián. Jeles tanítványokat nevelt föl, köztük Hamar Zsoltot, Oberfrank Pétert, Kesselyák Gergelyt, Köteles Gézát.
A karmester 1987 és 1990 között a dalszínház főzeneigazgatója volt, 1989 óta az intézmény örökös tagja; 2003-ban megkapta A Magyar Állami Operaház mesterművésze címet.