Az ördög hegedűse

Kétszázhuszonöt éve, 1782. október 27-én született Genovában Niccolo Paganini, "az ördög hegedűse". Első zenei leckéit amatőr, csak mandolint pengető atyjától ötévesen kapta, hétévesen tért át a hegedűre és kilencévesen írta első darabjait.

A korán jött sikerrel nem tudott megbirkózni, tizenhat évesen már ivott és kártyázott. A zülléstől egy ismeretlen asszony mentette meg, aki menedéket adott neki, itt három évig tökéletesítette magát aszkétaként a hegedű tudományában. A sápadt, sovány, horgas orrú, csapzott hajú művész vándorútjain romantikus szerelmekbe bonyolódott, "hegedűversenyeken" győzte le riválisait.
Paganini volt az első zenész, aki kísérő nélkül, egymagában turnézott, s őt tekinthetjük az első szupersztárnak is. A közönség szinte hisztérikusan rajongott érte és jelentős vagyonra tett szert. Berlioz neki írta a Harold Itáliában című hangkölteményét, de Paganini komolytalannak tartotta a brácsaszólamot és sosem játszotta el. Egészsége az 1830-as évek végén romlott meg, a szifiliszének kezelésére előírt higanytól mérgezést kapott, vissza kellett vonulnia a koncertezéstől, végül 1840. május 27-én Nizzában, torokrákban halt meg. Zeneszerzőként szonáták, capricciók, hat hegedűkoncert, vonósnégyesek és számos gitárdarab maradt utána, ma már jobbára csak versenyműveit játsszák.

Paganini lett a romantikus művész őstípusa, akiről vad történetek keringtek: börtönben ült gyilkosság miatt, az áldozat beléből készült húrokon játszik, mondták, hogy az ördöggel kötött szövetséget és lelkét adta káprázatos játékáért cserébe. Talán ezért, de holtában sem volt nyugta: az egyházi tiltás miatt csak két hónap után tudták eltemetni egy gyár kerítésénél, de az arra járók különös hangokra panaszkodtak. A tetemet kihantolták, majd 1844-ben genovai házának kertjében, majd újra 1845-ben Pármában temették el, egyházi végtisztességet csak húsz év után kapott, s 1896 óta nyugszik - immár véglegesen - a pármai új temetőben.

Paganini kedvenc hegedűje, a hangzása miatt általa ágyúnak nevezett, 1742-ben készült Guarneri húrjai a szokásostól eltérően egy szinten voltak, így akár egyszerre három vagy négy húrt is meg tudott szólaltatni. Művei az ujjrend és hangolás új rendjét követelték, fantasztikus technikáját ma a Marfan- avagy Ehlers-Danlos szindrómának tulajdonítják. Ez a betegség egyebek között rendellenesen hosszú és hajlékony ujjakkal jár - a balkezes zseni képes volt egy fogással négy húron három oktávot játszani, ami még ma is szinte lehetetlen feladat. Paganini szívesen improvizált és kápráztatta el közönségét azzal, hogy egyetlen húron adott elő darabokat vagy a négy húrból egyet fél hanggal feljebb hangolt. Hatása szinte felmérhetetlen a zene fejlődésére, korábban elképzelhetetlen szintre emelte hangszerének technikáját, hasonlóra csak Liszt volt képes a zongorán. Paganini által használt hangszert két éve árvereztek el először, akkor a cremonai Carlo Bergonzi által készített hegedűért több mint egymillió dollárt fizetett egy moszkvai gyűjtő.
Forrás: MTI