Segélykérő csimpánzok

A támadás alatt álló csimpánzok túlzásba viszik sikításaikat, hogy így kapjanak segítséget a magasabb rangban álló csapattársaktól - mutatta ki egy kutatócsapat. A főemlősök magas hangú és kitartott sikolyokat hallatnak, amikor olyan komoly agresszió áldo

Sírásaik különösen eltúlzottak, amikor egy másik, nagyobb rangú csimpánz is van a területen, mely kihívhatja a támadót. A St. Andrews Egyetem szakértői kilenc hónapot töltöttek az ugandai Budongo erdőben. Felvették a csimpánzok sikolyait, amikor azokat más csimpánzok támadták meg, majd számítógépes elemzést végeztek az akusztikán.

Dr. Katie Slocombe, a kutatás vezetője elmondta, "azon következtetésre jutottunk, hogy az áldozatok rugalmasan használják a sikolyokat, hogy másoktól segítséget nyerjenek, és összetett ismeretük legyen a kívülállók kapcsolatáról".

"Pontosan tudják, melyik egyed kit hívhat ki, és a szociális kapcsolatok ezen ismerete befolyásolja vokális produkciójukat. Ha senki nincs ott, hogy segítsen nekik, akkor sikolyaik normálisak, ám amint valaki felbukkan, komolyabbnak tüntetik fel a helyzetet, mint amilyen. Mindez azt mutatja, hogy a csimpánzok sokkal rugalmasabbak vokális kommunikációjukban, mint korábban hittük".

Slocombe elmondta, a csapat még mindig keresi azon okokat, melyek az eltúlzott sikolyok mögött húzódnak. A kutató szerint, bár közvetlen párhuzamok nem vonhatóak a csimpánzok és emberek viselkedése között, azért vannak hasonló jellegzetességek. A gyerekek például gyakran nem sírnak, ha megsértik magukat, miközben egyedül vannak, ám rögtön elkezdenek sírni, ha valaki van a közelükben.
Forrás: hiradi.hu