Csisztu Zsuzsa nagyon nehéz időszakon van túl

- Nem is tudok még róla múlt időben beszélni, úgy, mintha túl lennék rajta. Azt hiszem, aki találkozott a tragédia ezen mélységével, tudja, hogy sem a tragédia bekövetkezte, sem a temetés, búcsúzás nem zárja le. Egy olyan fejezet kezdődik az ember életében, amit eddig nem ismert. Milyen az, hogy árva, nincsenek szülei, és már nem fordul többet elő az a helyzet, hogy ő valakinek a gyereke. Persze nem szűnnek meg létezni, a fejemben, a gondolataimban.

Külön szomorúság számára, hogy gyermeke már nem fogja ismerni anyai nagyszüleit.

- Édesapámnak volt módja egy kicsit vele lenni, játszani, még karácsonykor is együtt lehettünk. Azon leszek, hogy a fiam minél többet tudjon meg a szüleimről, elbeszélések, fotók segítségével.

Zsuzsa azt mondja, egyéves kisfia nem hagy időt arra, hogy "magába zuhanjon".

- Neki van egy napirendje, amit be kell tartani, mindig követeli a következő „napirendi pontot”: alvás, evés, játék.

A kicsi 4-5 lépést már meg tud tenni egyedül, de ahogy édesanyja meséli, négykézláb az egész lakást bejárja.

- Már hatalmas fiú, aki hangot ad annak, amit szeretne. Elképesztő, milyen mozgásigénye van. Néha spiccen áll, olyankor rászólok, hogy tegye le a talpát. Remek a labdaérzéke. Sok mindenre mutat érzéket és nyitottságot, majd az idő ezt eldönti, mivel fog komolyan foglalkozni.