A politikus meglátása szerint 1956 olyan maradandó értéket teremtett, amely évek múltán is emlékeztet egy nép összetartására és arra, hogy a diktatúrának hosszú távon nincsen esélye.
Heinz Fischer személyes emlékként felidézte, amikor a forradalom után Ausztriába menekült magyar embereknek nyújtottak segítséget a Bécs közelében fekvő traiskircheni menekülttáborban.

Michael Gehler, az Osztrák Tudományos Akadémia történész professzora, az esemény moderátora az MTI-nek kiemelte: a beszélgetés megmutatta, hogy mennyire élő 1956 történelme.

A professzor a magyar forradalom tragikumának nevezte, hogy a keleti országokban különböző években törtek ki a felkelések, 1953-ban Kelet-Németországban, 1956-ban Magyarországon és 1968-ban Prágában, ezért könnyebb volt a Szovjetuniónak ezeket a látszólag párhuzamosan zajló törekvéseket elnyomni.

Wolfgang Brandstetter igazságügyi miniszter köszöntőbeszédében aláhúzta: hinni kell a közös Európa gondolatában. Kiemelte ugyanakkor a rendezvénynek otthont adó Trautson-palota két nemzet számára fontos kulturális jelentőségét.

A barokk palota ugyanis Mária Terézia Magyar Testőrgárdájának székhelye volt, a palota később a magyar állam tulajdonába került, 1924 és 1963 között a Collegium Hungaricumnak adott otthont. Ezt követően az osztrák állam vásárolta meg.

A hétfőn tartott pódiumbeszélgetésen részt vettek 1956-ban Magyarországról érkezett, már Ausztriában élők, és olyan osztrák kortársak, akik segítettek a menekültek fogadásában. Felidézték, miképpen látták az 1956-os eseményeket, és emlékeztek a nagyjából hetvenezer Ausztriában maradt magyar menekültnek nyújtott osztrák segítségre.