Modernkori kincskeresők

Fűzfa Zoltán, a civil szervezet elnöke szerint "ezek a természeti és kulturális kincsek a környezetünkben, körülöttünk vannak, s talán éppen emiatt nem vesszük észre őket: a kincsvadászat lakóhelyünk értékeinek felfedezéséről szól játékos megoldásokkal, rejtvényekkel, feladványokkal teli ösvényeken".


A kincskeresés nem más, mint elrejtős-megtalálós játék a maga kellékeivel, rímelő, mondókaszerű feladványokkal, kézzel rajzolt térképekkel és néhány egyszerű tárggyal. A módszer a tengerentúlon bevált: az Egyesült Államokban ezernyi kincskereső útvonalat keresnek fel diákok, baráti társaságok és családok. "Bebizonyosodott, hogy keresés közben életre szóló kapcsolatot alakítunk ki saját otthonunk táji és kulturális környezetével, s eközben erősödnek azok a szálak is, amelyekkel a játszótársainkhoz kötődünk" - írja a Kincskeresők című könyv szerzőpárosa, Delia Clark és Steven Glazer.

Ezzel a különösen a gyerekek körében - de akár az egész család számára - izgalmasnak tartott ismeretgyarapító játékkal amerikai tanulmányútja során találkozott Fűzfa Zoltán. Összeismerkedett a szerzőkkel, barátságot kötöttek, így sikerült megkapni a jogot a fordításhoz és a könyv magyar nyelvű kiadásához. Időközben Dunaszigeten is kialakítottak ösvényeket, amelyeket egyre többen járnak be. Kipróbálták városban is, egy kilencéves kislány születésnapi partiján - sikerrel. Az ünnepelt édesapja kigondolta az útvonalat, rímes mondókákat faragott, azok vezették az ünnepeltet és a vendég gyerekeket az egymást követő állomásokig, míg eljutottak a kincsig, az elrejtett születésnapi tortáig. Eközben felfedezték Mosonmagyaróvár egyik városrészének helytörténeti értékeit.

A kedvező fogadtatás nyomán a pisztrángosok tovább gondolták az ötletet. Felvetették, hogy miért ne lehetne ezeket a képzeletbeli ösvényeket a magyar-szlovák határon átnyúló térségben, a Szigetközben és Csallóközben kialakítani. Az ötlet megvalósítását a felvidéki Somorjával együtt megnyert pályázati támogatás minden bizonnyal előmozdítja.

Páratlan látvány

Az egyesület története tízéves múltra tekint vissza az ezer sziget országának is nevezett Szigetközben. Természetismereti túrákat, erdei iskolai programokat szerveznek azoknak, akik legalább néhány napot szeretnének természetben tölteni.

- A dunai mellékágaktól szabdalt varázslatos táj megismerésére a kenuzás az egyik legjobb közlekedési mód - vélekedik az elnök. - Ezek a túrák egy-egy felfedezőúttal érnek fel, hiszen lapátolás közben mutatja meg magát igazán a vadregényes vidék. A szigeteket körülvevő vízi világban akár 800 kilométer utat is megtehet vízen az, aki kihívást és ökoturisztikai kalandot keres. A folyópartok füzesei, árnyas galériaerdői pedig a gyalogosok és a kerékpárosok előtt tárják fel rejtett szépségüket.

Dunaszigeten ökoparkot nyitottak, amely a fiatalok környezeti nevelésének színtere. Pályázati pénzből, adományokból és saját bevételekből alakították ki 27 ezer négyzetméteren. Tündérszigetnek nevezték el. A parkba a Kárpát-medencében honos gyümölcsfákat és cserjéket telepítettek, a gyalogutakat pedig úgy alakították ki, hogy azok a Duna fő- és mellékágai által teremtett páratlan látványt idézzék fel a látogatók számára. Az ökoparkot felkeresők "testközelből" ismerkedhetnek a természetben zajló folyamatokkal, a biokertészkedés fortélyaival. A rackajuhok és a tájegység más hagyományos állatai a fűvel teli simogató kezeket várják, a vállalkozó kedvűek pedig kipróbálhatják ügyességüket a Szigetközben honos aranymosásban, kosárfonásban, bőrözésben, kenyérsütésben.

Az ökopark a műszaki dolgok iránt érdeklődőknek is megannyi látni- és kipróbálnivalót nyújt. Működés közben vizsgálhatják a napkályhát, maguk komposztálhatnak és a fenntartható vidékfejlesztés egyéb technológiai megoldásaiba is beavatják őket.

"Egy hajóban" eveztek

Az ökopark főépülete, a tájközpont a Dunával foglalkozó interaktív kiállításnak ad otthont. A tárlat része egy óriási vízügyi modellező terepasztal. A Duna elterelését követően bekövetkezett szigetközi problémákat modellezték itt először. - Jelenleg a Budapesttől délre húzódó Duna-szakaszokon tervezett beavatkozásokat vizsgálják, még mielőtt azok a valóságban megtörténnének. Olyasmi ez, mint egy időgép, csakhogy nem visszafelé megyünk, hanem előre tekintünk az időben - magyarázza Fűzfa Zoltán.

A mini mederben áramló vízzel legelőször azokat az elképzeléseket, tervvariánsokat vizsgálták, amelyeket a szigetközi Duna-szakasz rehabilitációjára dolgoztak ki szakmai csoportok.
Az elnök szavai szerint "azért foglalkoztunk ezzel, mert az itt élők azt szeretnék, hogy a széttagolt vízterek ökológiailag átjárhatókká váljanak, a Szigetköz újra halbölcső legyen. A szigetköziek az ökoturizmusban, a vízi turizmusban látják a jövőt, és ehhez élővíz kell".

Az idei év nagy attrakciója a hajóépítő tábor volt. Szlovák és magyar középiskolások közösen építettek tutajokat és másfél méter átmérőjű nyárfatörzsből bödönhajót. Szakemberek segítségével készült halászladik és fakenu is. A csapat később Bécstől leereszkedett egészen Vácig, és közben vízminőséget mértek. Gyűjtötték azokat az érzékeny élőlényeket, amelyek pontosan jelzik a víz tisztaságának, illetve szennyezettségének mértékét.

A magyar és a szlovák táborozók "egy hajóban" eveztek, a látottakról dokumentumfilmeket készítettek, esténként pedig tábortűznél melegedtek. Remekül érezték magukat, és várják a folytatást...