Csak az arcunk kell a kutyáknak?

A Páduai Egyetem kutatóinak kísérletében a kutya, a gazdája és egy idegen tartózkodott egy helyiségben. A kutya középen ült, és nézte a két embert, aki a terem egyik végéből a másikba sétált. A kutatók mérték, mennyi ideig figyeli az eb egyiküket vagy másikukat. Egyértelműen a gazdája volt a fontosabb.

Az eredmények nem meglepőek - mondta a tanulmány szerzője, Paolo Mongillo a BBC-nek (www.bbc.co.uk), de eddig még senki sem bizonyította ezt a viselkedést tudományos kísérlettel.

A bizonyítás érdekében a két kísérleti személy arcát papírzacskóval fedték le, úgy járkáltak a teremben. Ezúttal a kutya sokkal kevesebb ideig kísérte figyelemmel gazdáját.

Mongillo szerint a felismerés valószínűleg az évezredes domesztikáció mellékterméke. A farkas- és kutyagének elemzése arra enged következtetni, hogy az ember már 15-40 ezer éve elkezdte háziállattá változtatni a farkast.

Az Animal Behavior című szaklapban megjelent tanulmányban azt is vizsgálták a kutatók, hogy milyen szerepet játszik gazdáik felismerésében a kutyák kora. A hétévesnél idősebb ebek kevésbé voltak figyelmesek - ez az eredmény alátámasztja azokat a korábbi kutatásokat, amelyek szerint a kutyák és az emberek szellemi képességei hasonló hanyatláson mennek keresztül az öregedéssel.