Lars Peter Nielsen geobiológus szerint a felfedezés szinte varázslatos, ugyanis ellentmond mindannak, amit eddig tudni véltek a baktériumok életéről.

A dániai Aarhus város közelében a tengerfenéki baktériumok egyfajta "elektromos járattal" állnak kapcsolatban az őket körülvevő tengervízzel, viszonylag nagy távolságokat is - akár 12 millimétert - áthidalva. Emberi léptékben ez húsz kilométernek felelne meg - írta a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása (www.derstandard.at) a megfigyelésről beszámolva.

A csodajelenség nyomára akkor bukkantak a kutatók, amikor a tengeri iszapmintákat tüzetesebben megvizsgálták a laboratóriumban. A mintában a baktériumok anyagcseretermékeként folyamatosan kénhidrogén keletkezett. Ehhez a baktériumoknak oxigénre volt szükségük.

Mihelyt a kutatók megvonták az oxigént, a baktériumok feletti rétegek pár órán belül átrendeződtek, az oxigén újraadagolásakor pedig azonnal visszaállt az eredeti rend. A tudósokat az érdekelte, hogyan voltak képesek a parányi lények ilyen gyors reakcióra.
A mérések kimutatták, hogy az alsó üledékrétegekből elektronok folytak felfelé, méghozzá sokkal több, mint amennyit a diffúzió - sűrűségkülönbségen alapuló anyagáramlás - indokolt volna. Ennek alapján a kutatók arra következtettek, hogy az elektronok valószínűleg egy baktériumokból és ásványi részecskékből álló hálózaton keresztül folydogálnak, amely fokozatosan képződik az üledékben.