Schüssel nem lesz kancellár?

Az Ausztriában megjelent, Nyílt lapokkal (Offengelegt) című könyv részletesen beszámol az 1995 és 2006 közötti időszakról, amikor az Osztrák Néppárt (ÖVP) elnöke lett, majd két egymást követő koalíció élén is betöltötte a kancellári tisztséget. Olvasható az Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) kötött, máig vitatott koalíció története, az euróbevezetés időszakának eseményei és azt is, hogyan vált meg híres viseletétől, a csokornyakkendőtől.

A szerző, Alexander Rueger újságíró a volt kormányfővel, pályatársaival és politikai ellenfeleivel folytatott beszélgetésekből állította össze a kötetet.

Az ÖVP az 1999 végén tartott választásokon - néhány száz szavazattal lemaradva a másodiktól - csak a harmadik helyet érte el. Schüssel vezetésével mégis kormányt alakított, általános meglepetésre az addig sokat bírált, második helyezett FPÖ-vel.
Schüssel nem akarta egészen megszegni a választás előtt tett ígéretét, amely így szólt: az ÖVP ellenzékbe vonul, ha nem szerzi meg legalább a második legtöbb szavazatot. Előbb Waltraud Klasnic stájerországi pártelnöknek, majd Maria Schaumayernek, a nemzeti bank korábbi vezetőjének ajánlotta fel a miniszterelnöki széket, de mindkét politikusnő visszautasította a posztot.

A jobboldali-populista, idegenellenes FPÖ-vel alkotott koalíció külföldön és Ausztriában is heves tiltakozásokat váltott ki.

Schüssel elárulta: a külföldi tiltakozáshoz köthető, hogy megvált az addig szinte védjegyének számító csokornyakkendőtől. Röviddel az Európai Unió lisszaboni csúcsértekezlete előtt arról értesült, hogy néhányan külföldi kollégái közül áthúzott csokornyakkendőt ábrázoló jelvénnyel akarnak megjelenni az ülésen. Hogy meghiúsítsa a tiltakozást - mondta -, vásárolt egy hagyományos nyakkendőt, s a külföldi vezetők és a sajtó meglepetésére a tárgyalásokon már azt viselte.

Az FPÖ-vel kötött, az osztrák politikában máig élénk vitákat kiváltó koalíciót ma sem bánta meg Schüssel. A könyv megjelenése alkalmából adott nyilatkozataiban azt mondta: az ÖVP csak velük tudta végrehajtani azokat a reformokat, amelyeket szükségesnek tartott.