20 éves a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége

Köszöntő beszédében Boross Péter volt miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány kuratóriumának elnöke hangsúlyozta: húsz évvel ezelőtt létrejött egy szervezet, amely azokat tömörítette magába, akik szabadságukat áldozták azért, mert ott álltak, ahol állniuk kellett 1956-ban, "azokban a korántsem kockázatmentes napokban".

Mint kifejtette, utólag a magyar szabadságharcról gondolkodók azt szokták leírni, hogy a forradalom reménytelen, esélytelen volt. "Akkor minek kellett?" - tette fel a kérdést Boross Péter, majd folytatta: éppen azért kell büszkének lenni erre a generációra, mert majdnem reménytelen, jórészt esélytelen volt a forradalom, és mégis egy soha nem látott nemzeti egységben robbant ki akkor az ország.

A hallgatósághoz szólva úgy fogalmazott: "tegnapi megállapodások, amelyek juttatásokban való megbecsüléseteket fejezte volna ki, és már elintézett ügy volt, az a változó napokban kétségessé vált. Kétségessé vált az a többlet, amelyre még nemrégiben (...) fix ígéret hangzott el."

Az ilyen természetű harcoknak azonban nincs vége - hangsúlyozta, hozzátéve: nem azoknál kell keresni a "kopasztást", akik amúgy sem kapták meg a történelemtől azt a jóvátételt, amelyet megérdemeltek volna.

A kongresszuson felolvasták Sólyom László köztársasági elnök köszöntő levelét, amelyben az államfő kiemelte: nemes gesztus, hogy a Pofosz ünnepi megemlékezését a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján tartják. A két ünnep gyökere közös - írta Sólyom László.

A rendezvényen a Pofosz alapítójának és jelenlegi elnökének visszaemlékezése mellett több történész is előadást tartott az 1956-os forradalomról.

Díszvendégként többek közt jelen volt Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság (LB) volt elnöke, Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és Kumin Ferenc, a Köztársasági Elnöki Hivatal stratégiai főosztályának vezetője.

A Magyar Politikai Foglyok Szövetségét 1989. február 23-én jegyezték be a Fővárosi Bíróságon. Célul akkor a politikai rendszerváltás elősegítését és a politikai üldözöttek erkölcsi-anyagi rehabilitációját tűzték ki.