A művész képein a madár- és állatvilág sajátos arcot mutat, a fotók egyéniséget is tükröznek gyakorta, mert ugyanahhoz a fajhoz tartozó egyedek közül talán kettő sem egyforma: félénk, szelíd, bátor feketerigó például egyaránt létezik, még ha nem is mindig teljesen pontos és megfelelő az emberi tulajdonságok átvetítése.
Molnár Gyula tízéves korában előbb a madárvilágot szerette meg és kezdte el figyelni, majd megpróbálta élményeit fényképeken is rögzíteni. Már 15 éves korában megjelent egy fényképe a jégmadárról a Természet világa című folyóiratban, majd sorra közölték képeit más természettudományos lapokban és szakkönyvekben is.
A civilben a szegedi egyetem adjunktusaként dolgozó alkotó - aki nemcsak fotográfusként, hanem mint a Molnár Dixieland névadó-alapító dzsessz-muzsikusa is ismert - előbb a madárfotózást művelte, majd később a természetfotózás minden területét kipróbálta, így a tárlaton május 25-ig a madárportrék mellett táj- és virágfotókat is láthat a közönség.
A fotók a legmodernebb technikával készültek - bár, ahogy az alkotó mondja, nagy figyelemmel és kitartással a korábbi eszközökkel, manuális optikával is megörökíthető a századmásodpercnyi madárszárnymozgás. De ehhez a több kattintáson túlmenően az a több mint fél évszázados szakmai tapasztalata is jó, ha megvan, amit Molnár Gyula magáénak tudhat.
