Harangozó Teri, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta. Nagy négyes a hatvanas évek könnyűzenei életében. Két, akkortájt igen népszerű televíziós vetélkedő-sorozat, a Ki Mit Tud? és a Táncdalfesztivál hozta meg számukra az országos ismertséget. Kirobbanó sikerük pedig a valódi sztárságot.

Az utóbbi három énekesnő művészi pályája egyenes vonalban ívelt felfelé, népszerűségük egy cseppet sem csökkent, sőt, a magánéleti törések sem jelentettek legyőzhetetlen akadályt az előtt, hogy a mai napig ott legyenek a szakma csúcsán. Teltházas koncertek, több tucatnyi lemez, kitüntetések jelzik diadalútjukat.

Harangozó Teri, noha tehetsége és egykori népszerűsége felért kolléganőiével, az évek múlásával valahogy lemaradt tőlük. Róla jóval kevesebbet lehet hallani, ritkán szerepel a televíziókban, régóta nem voltak nagy koncertjei, s bár nemrég megjelent a 24 válogatott dalát bemutató retró-nagylemeze, mintha egy kissé elfelejtődött volna az eredetiségével és természetességével egykor sok zenekedvelő szívét meghódító bátyai kislány, akinek a kislemezeit hajdan úgy vették, mint a cukrot.

Apropó, kislemez! A szakmabélieken kívül csak kevesen tudják, hogy Harangozó Teri első korongja, amelyet egy osztrák lemezcég adott ki, a fekete hajú kislány slágereivel, Terry Black néven jelent meg. Úgy is tervezte, hogy ezen a néven folytatja külföldi karrierjét, de aztán jött egy másik Terry Black…

Az énekesnő érezhetően nem akar beszélni ezekről a régi dolgokról. Egyébként sem virágos a kedve mostanában, tagadhatatlan, hogy nincs jó passzban.

- Az utóbbi időben rengeteg rossz dolog történt velem. Meghalt az édesanyám, akit a legjobban szerettem a világon. Nemrég pedig, egy közúti balesetet követően, amelyben vétlen voltam, totálkáros lett a kocsim, ami fontos munkaeszközöm volt. Nem tudom, mikor jutok újra autóhoz! Az ütközés következtében megsérült a jobb lábam. Pár napja az Operaházban rosszul léptem le egy lépcsőről, elestem, amelynek során a bal lábam is zúzódást szenvedett. Tragikomikus az egészben, hogy az Operában éppen a Végzet hatalmát adták…

- Míg kolléganői, akikkel együtt indult a pályán csillognak, villognak, addig önről alig hallani. Miben látja ennek az okát?

- Nincs olyan ember mellettem, aki menedzseljen. E nélkül pedig nem mennek a dolgok. Sajnos, én nem vagyok képes arra, hogy önmagamat fényezzem. Képtelen vagyok kilincselgetni, ajánlani magamat. Pedig tudom, a közönség szeret. Ezt minden fellépésemnél tapasztalom. Nemrég a szép korúaknak" rendezett gálaelőadáson, a Papp László stadionban tizenötezer néző előtt léphettem fel. Óriási öröm volt érezni azt a szeretetet, amellyel a közönség fogadott.

- Mire készül a közeljövőben?

- Poór Péter kollégám meghívott egyik közreműködőnek, negyvenéves előadói pályafutásának jubileumi estjére. Kovács Erzsi pedig felkért, hogy lépjek fel majd a születésnapja tiszteletére rendezett műsorban.

- Ön is jubilál…

- Negyven éve kezdtem, akárcsak Poór Péter...

- Ez is megérne egy nagy jubileumi gálaműsort…

- Sajnos ilyenről szó sincs. Valószínűleg ezt az évfordulót csak magamban tartom meg.