Korábbi írásunkban a téma humorosabb oldalát fogtuk meg, de tény, hogy van neki komoly is. Manapság valóban jól át kell gondolnunk, hogy megvalósítsuk-e gyermekkori álmunkat, és tűzoltók, állatorvosok vagy pilóták legyünk. Bár, lehet, hogy mégis jobb, ha egykori önmagunkra hallgatunk, hiszen mondjuk egy pilóta épp, hogy nem keres rosszul. Az említett weboldal (fizetesem.com) felhasználóinak száma több mint tizenkilencezer, így objektív elemzést adhatunk az egyes szakmák, nemek, korosztályok, települések munkavállalóinak fizetéséről. Biztosan mindenkit érdekel, mennyit keresnek a vele azonos munkakörben dolgozók; érdemes-e jelenlegi munkahelyén maradnia, esetleg váltania, vagy más városba költöznie. Számos feltevés (például, hogy a nők, a vidékiek, a pályakezdők és az idősebbek kevesebbet keresnek) nyer majd igazolást. A cikksorozat első két részében a fizetések és a kor, a nem, az iskolai végzettség, valamint a beosztás összefüggéseit vizsgáltuk; végül következzék a lakóhely és a munkakör.



Lakóhely

Az elemzés előtt itt is tippeljünk: a budapestiek, a vidékiek közül pedig a megyeszékhelyeken vagy nagyobb városokban élők keresnek legtöbbet. Most pedig nézzük az adatokat: egy budapesti munkavállaló átlagos fizetése százötvenkilencezer forint, Pest megyében ez az összeg százötvenhétezer, Bács-Kiskun megyében százhúszezer, Baranya megyében száztizenkétezer, Békés megyében száztizenötezer, Borsod-Abaúj megyében százhuszonhatezer, Csongrád megyében száztizennyolcezer, Fejér megyében száznegyvennégyezer, Győr-Moson-Sopron megyében száznegyvenkétezer, Hajdú-Bihar megyében százhuszonegyezer, Heves megyében százhúszezer, Jász-Nagykun-Szolnok megyében százhatezer, Komárom-Esztergom megyében száznegyvenegyezer, Nógrád megyében százhuszonháromezer, Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében százhétezer, Tolna megyében száztizenháromezer, Vas, Veszprém és Zala megyében pedig százhuszonnyolcezer. Beigazolódott tehát, hogy a Pest megyében, azon belül pedig a Budapesten élők keresik a legtöbbet. Ezután következik Fejér, Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megye, lakóinak száznegyvenezer forint feletti átlagkeresetével; majd Vas, Veszprém, Zala, Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun, Nógrád, Hajdú-Bihar és Heves megye százhúszezer forint feletti összegekkel; Csongrád, Békés, Tolna és Baranya megye száztízezer feletti fizetésekkel; végül pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg, Somogy és Jász-Nagykun-Szolnok megye, a havi százezer feletti jövedelmekkel.

Láthatjuk, hogy valóban igen nagy a különbség az ország különböző részein szerezhető jövedelmek között. Most pedig nézzünk néhány megyeszékhelyet. A pécsi munkavállalók átlagosan száztizennyolcezer forintot keresnek (a Baranya megyében élők száztizenkétezret), a miskolciak százharmincegyezret (a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élők százhuszonhatezret), a győriek száznegyvenötezret (a Győr-Moson-Sopron megyében élők száznegyvenkétezret), a szolnokiak száznyolcezret (a Jász-Nagykun-Szolnok megyében élők százhatezret). Tehát, vidéken is lehet jól keresni, csak a nagyobb városokat kell választani lakhelyül. A vezetők fizetését nézve nem olyan nagy a különbség Budapest és a többi város között, a kevesebbet keresőket tekintve már annál inkább, például a budapesti beosztottak negyede kevesebbet keres kilencvenkétezer forintnál; a miskolciak esetében ez az összeg hetvenötezer forint. Ennek az lehet az oka, hogy a vidéki cégeknek megéri egy igazán jó munkaerőt a városba csábítani, akár magasabb fizetéssel is; alkalmazottnak viszont ott a helyi munkaerő.

Jelentős vagyongyarapodásra tehetünk szert, ha nem itthon, hanem külföldön vállalunk munkát. Számtalan ország közül válogathatunk, ízlésünk és nyelvtudásunk szerint. Az Egyesült Államok még mindig hódít: a beosztott munkatársak (azaz nem vezetők) ottani átlagkeresete havi hétszáznyolcvannyolcezer forint. Az Egyesült Királyságban havi négyszázötezer, Németországban háromszázkilencvenkilencezer forintot kereshetünk; tehát megéri kiköltözni. Azonban, ha Romániával hasonlítjuk össze az itthoni átlagkereseteket, kiderül, hogy mégsem olyan rossz a helyzet: ott ugyanis havi hetvenötezer forint az átlagos fizetés.

Munkakör

Sokan az alapján választanak munkát, hogy az adott foglalkozással mennyit lehet keresni manapság, nem pedig képességeiket, érdeklődési körüket helyezik előtérbe. Ezt nem tartom szerencsés választásnak, ugyanis az egyes munkakörök javadalmazása idővel nagyban megváltozhat: más területek kerülnek a figyelem középpontjába, az addig sikeresek pedig leminősülnek átlagossá. Nézzünk a manapság népszerű, illetve jól hangzó tevékenységi köröket. A számítástechnika és az internet térhódításával megnőtt a kereslet az azzal foglalkozó szakemberek iránt. A szoftveriparban átlagosan havi kétszázhetvenegyezer forintot, az internetes szférában százkilencvenhatezret, grafikával, designnal pedig százötvenháromezret lehet keresni. A reklámszakma is sikeres: havi százhetvennégyezer az átlagos kereset. A PR-osoké havi száznyolcvankétezer, a médiában dolgozóké pedig százkilencvenezer forint. A bank- és pénzügyi szférában tevékenykedők sem panaszkodhatnak: havi kétszázháromezer, illetve százhetvenhatezer forintot keresnek.

Érdemes megnéznünk, mennyit keresnek az irigyelt, közismert vagy épp ritka szakmák képviselői. A mostanában a figyelem középpontjában álló egészségügyisek: az orvosok átlagosan havi kétszázötvenhétezret, az ápolók száztizenkétezret keresnek. A buszvezetők fizetése száztizenhétezer, az au paireké százötvennyolcezer, a kevéssé szeretett behajtóké százötvenkilencezer forint. A betanított munkások havi kilencvennégyezret, a világot látó stewardessek kétszáztizenháromezret, az építészmérnökök százhatvankilencezret, a riporterek száztizenkilencezret, a divatos pénzügyi tanácsadók kétszázhúszezret, a jól hangzó key account managerek pedig kétszáznyolcvankétezret keresnek.

Az adatok elolvasása után remélhetőleg mindenki tisztábban látja, mennyit keres másokhoz viszonyítva, s megéri-e munkahelyet változtatnia, vidékre vagy külföldre költöznie. Valamint, sok tévhitet eloszlathatnak az oldal tanulmányozása során szerzett információk. Saját tapasztalataim, valamint az oldal vezetője, Csocsán Gyula közgazdász véleménye szerint is olykor túlértékeljük egyes szakmák képviselőit: azt hisszük, jóval többet keresnek, mint amennyit valójában. A cikk elolvasása után tehát - ha többet nem is keresünk - kevesebb embert kell irigyelnünk, mint eddig.