
Nem mintha a pék haszontalanabb ember lenne, mint mondjuk egy tanár; most a tanulással eltöltött évek számának különbségéről beszélek. Az általános iskolát végzettek átlagosan havi százhatvanháromezer forintot keresnek; a nők százharmincháromezret, a férfiak százhetvennyolcezret. A szakmunkásképzőt végzettek százharminchétezret (a nők százhatezret, a férfiak száznegyvenhatezret), a szakközépiskolát végzettek száznegyvenezret (a nők száztizennégyezret, a férfiak százötvenhétezret), a gimnáziumot végzettek százhatvannégyezret (a nők százharmincezret, a férfiak száznyolcvankilencezret), a főiskolát végzettek száznyolcvannyolcezret (a nők százötvennyolcezret, a férfiak kétszáztizenegyezret), az egyetemet végzettek kétszázharmincegyezret (a nők száznyolcvannégyezret, a férfiak kétszázötvennyolcezret), a másoddiplomás képzésen részt vevők kétszázharmincháromezret (a nők kilencvenkétezret, a férfiak kétszázhatvanegyezret), az MBA (posztgraduális egyetemi oklevél gazdasági, üzleti területen) képzésben részt vevők négyszáztizenkétezret (a nők háromszázhetvenhatezret, a férfiak négyszázhuszonegyezret), a PhD fokozattal rendelkezők kétszázhatvankilencezret (a nők kétszázkilencezret, a férfiak kétszáznyolcvanhétezret), a doktori címmel rendelkezők pedig kétszázötvennégyezret (a nők százkilencvenezret, a férfiak kétszázkilencvenezret) keresnek havonta.
Nagy vonalakban érvényesül, hogy a magasabb végzettség magasabb fizetéssel jár. Ám ahol mégsem, számomra furcsa és érthetetlen. Például az, hogy egy általános iskolát végzett ember többet keres, mint az, aki a nyolc osztály után még egy szakmunkásképzőt vagy egy szakközépiskolát is elvégzett. Igaz, számos olyan munkakör létezik, amelyhez elegendő az általános iskolai végzettség; de manapság, amikor olyan kevés az igazán jó mesterember, furcsa, hogy nem keresnek jóval többet azok, akik valamilyen szakmát is tanultak. A másik ilyen pont a doktorátus és a PhD kérdése. A „kis- és nagydoktoriként” emlegetett titulusok közül az utóbbit megszerzettek ugyanis kevesebbet keresnek. A gazdasági, üzleti szféra előtérbe kerülését jól mintázza, hogy az ezirányú posztgraduális képzésben részt vettek fizetése az összes többi képzéssel megszerezhető jövedelmet meghaladja. A többi képzési típus - gimnázium, főiskola, egyetem, másoddiploma - esetében viszont egyenes arányosságot fedezhetünk fel a képzés hossza és a fizetés között.
Azon nem lepődünk meg, hogy egy vezető többet keres, mint egy egyszerű alkalmazott; azt viszont érdemes megfigyelni, mekkora fizetésnövekedéssel számolhatunk, ha eggyel magasabb pozícióba kerülünk. Egy gyakornok átlagosan havi nyolcvanhatezer forintot, egy beosztott százhuszonkilencezer, egy csoportvezető száznyolcvanegyezer, egy részlegvezető százkilencvenötezer, egy középvezető kétszáztizenháromezer, egy felsővezető háromszázötvenhatezer, egy csúcsvezető (tehát például egy vállalat igazgatója) pedig ötszázötvenegyezer forintot keres. Láthatjuk, hogy akkor érdemes a leginkább a magasabb pozíció felé törnünk, ha jelenleg közép- vagy felsővezetőként dolgozunk; ugyanis ezekben a magasságokban már egy pozíciónyi ugrás is jelentős összegekkel gyarapíthatja a bankszámlánkat. 

