"Dánia és Németország után Magyarországon a világon harmadikként, 1908-ban gyűrűzték meg az első madarakat, az itteni gyakorlati tapasztalatokat az angliai madárgyűrűzés szervezésében is felhasználták" - mondta el az MTI-nek szombaton Karcza Zsolt, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) madárgyűrűzési központjának vezetője.
Az első gyűrűzők a Magyar Ornitológiai Központ, a későbbi Madártani Intézet munkatársai voltak, Vönöczky Schenk Jakab vezetésével. A gyűrűzés módszerének alkalmazása gyorsan elterjedt a világon, eredményei nagyban hozzájárultak a madárvonulás egyre jobb megismeréséhez.
Magyarországon az évente megjelölt madarak mintegy felét, 100-120 ezer példányt, a nyolc hazai madárgyűrűző-állomáson fogják meg standardizált hálóállásokban és jelölik meg szigorú kutatási protokoll szerint. Sok madárfaj esetében alkalmazzák a fiókakori jelöléseket, amelyet különös körültekintéssel kell végezni. A madarak mindig a csüdméretüknek megfelelő gyűrűt kapják. A madárgyűrűzésnek szigorú szabályai vannak, a módszert csak vizsgázott madárgyűrűző alkalmazhatja, a természetvédelmi hatóságok engedélyével.
A vonuló madarak szabadon keresztezik az országhatárokat, így a madárgyűrűzés alkalmazása is csak nemzetközi összefogás segítségével lehetséges. Európában ezt az együttműködést az 1963-ban, Párizsban, az európai madárgyűrűzési központok által alapított EURING (European Union for Bird Ringing) biztosítja.
A kőszegi centenáriumi rendezvény résztvevői konferenciájuk után megkoszorúzták Vönöczky Schenk Jakab és Bechtold István sírját a kőszegi temetőben.
