Az 1900-as években még nem volt ritka, hogy egy miniszter eredeti foglalkozás vasöntő legyen, mint például Haubrich József hadügyminiszternek. Teleki Pál miniszter földrajztudós volt, Szemere Bertalan pedig íróként kezdte pályafutását. Ma már más a helyzet. A legtöbb politikusunk jogot hallgatott, vagy közgazdaságot, esetleg tanárnak készült. De nézzünk pár kivételt. 
Antall József, muzeológus
Már 16 évesen eldöntötte, hogy politikai pályára lép, amire később sokáig nem volt lehetősége. Az érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karának magyar nyelv és irodalom- történelem-levéltár szakos hallgatója lett. A tanári diploma mellé megszerezte a könyvtárosi és muzeológusi diplomát is. Ezt követően a Magyar Országos Levéltárban, majd a Pedagógiai Tudományos Intézetben dolgozott. 1955-ben az Eötvös József Gimnáziumban kezdett tanítani, majd a Toldy Ferenc Gimnáziumban. 1959-ben politikai magatartása miatt végleg eltiltották a pedagógusi pályától. Ezt követően két évig könyvtárosként dolgozott. 1963-ban a Magyar Életrajzi Lexikonba ő írja meg nyolcvan orvos életrajzát. Az 1964-ben megnyílt Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltárban, mint tudományos kutató dolgozik, majd igazgatóhelyettes, 1974-től pedig igazgatója lett az intézetnek. A rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány miniszterelnöke volt 
Baja Ferenc, népművelő
A sorkatonai szolgálat letöltése után előbb Szegeden, majd Debrecenben tanult, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett 1983-ban előbb népművelői diplomát, majd filmesztétikából, doktori címet. A Horn-kormány környezetvédelmi és területfejlesztési minisztere volt. 2007. január 1-e óta a Miniszterelnöki Hivatal társadalmi kapcsolatokért és a kormányzati informatikáért felelős államtitkára. 
Balsai István, segédlaboráns
1972-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett jogi doktorátust.1965–66-ban a BME Vegyészmérnöki Karán segédlaboráns volt. 1972–74 között ügyvédjelölt. 1974 és 1990 között a budapesti 21. számú ügyvédi munkaközösség tagja. 1990 és 1994 között az Antall-kormány és a Boross-kormány igazságügy-minisztere. 
Demeter Ervin, adótanácsadó
1977-ben végez a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán, második diplomáját 1984-ben a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán szerezte. A Volán Elektronika Számítástechnikai Vállalatnál operátor, rendszerszervező. 1984-ben a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságára került, ahol főrevizor, majd adótanácsadó, később adószakértő volt. 
Demszky Gábor, taxisofőr
1970-től az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán tanult. 1972-ben egy maoista tüntetésen való részvételéért egy évre kizárták az egyetemről és a KISZ-ből. Ezalatt taxisofőrként, majd könyvtárosként dolgozott. 1976-ban jogi diplomát szerzett. 1976 és 1981 között a Világosság munkatársa volt. 1979-ben részt vett a Szegényeket Támogató Alap megalapításában. 1990 óta Budapest főpolgármestere, ötödik hivatali ciklusát tölti jelenleg. 
Göncz Kinga, pszichiáter
1972-ben szerzett diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, majd 1978-ban pszichiátria szakvizsgát, később pedig pszichoterapeuta képesítést szerzett. Az Országos Elme- és Ideggyógyintézet munkatársa, majd a szolnoki Hetényi Géza Kórház pszichiátere. Ezután az Országos Rehabilitációs Intézet adjunktusa lett. 1990 és 2002 között egyéni pszichoterapeutaként dolgozott. 1989 óta az ELTE Szociálpolitikai Tanszék adjunktusa. 1998 és 2003 között a Közép-európai Egyetemen is tanított előítéleti szociálpszichológiát. 2006. június 8-ig ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszterként dolgozott. 2006. június 9-től külügyminiszter. 
Gyurcsány Ferenc, textilgyári munkás
Középfokú tanulmányait a budapesti ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium és Kollégiumban kezdte meg, azonban a pesti tanulmányokhoz szükséges tanszerek, ruhák árát a pápai textilgyárban három műszakban dolgozva kereste meg. 1979-ben a Türr István Gimnáziumban érettségizett le.Tanulmányait a pécsi Janus Pannonius Főiskola tanárképző karán folytatta, ahol első diplomáját szerezte 1984-ben, majd 1990-ben ugyanott a közgazdaság-tudományi karon szerzett diplomát. 2004. szeptember 29. óta Magyarország miniszterelnöke 
Harrach Péter, teológus
Az esztergomi Hittudományi Akadémián végzett 1972-ben. Eleinte lelkipásztori kisegítő munkatársként több egyházközségben dolgozott. 1990 és 1998 között a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkárságán a világi ügyek főreferense volt. Azóta is jó kapcsolatokat ápol a Magyar Katolikus Egyházzal. Jelenleg az Országgyűlés alelnöke. 
Kuncze Gábor, bányamunkás
A Kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett1969-ben, ezt követően segédmunkásként dolgozott a várpalotai bányában. A Felsőfokú Építőipari Technikumban mélyépítési üzemmérnök végzettséget szerzett 1974-ben. Majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipari szakán szerzett diplomát 1985-ben. Három évre rá, ugyancsak itt iparszervezés és vezetés szakon szakközgazdászi diplomát szerzett. 
Pokorni Zoltán, tanár
Felsőfokú tanulmányait az ELTE magyar-történelem szakán fejezte be 1987-ben. Ezután a budapesti Toldy Ferenc Gimnázium tanára lett. 1993-ig a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének szóvivője, illetve ügyvivője volt. Részt vett az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásokon is, ezalatt a Ráció c. szakszervezeti lapnak a főszerkesztője. Posztjairól a Fideszbe történt belépése után mondott le. 2006. október 1-jétől Budapest XII. kerületének polgármestere. 
Torgyán József, hegedűs
A Wágner Manó Gimnázium és Zenei Gimnáziumban érettségizett, mellyel párhuzamosan a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedű főtanszakát is elvégezte. 1951-ben nyert felvételt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1955-ben diplomázott. Tanulmányai befejeztével lehetősége lett volna a Külügyi Akadémián való továbbtanulásra, ha belép a Magyar Dolgozók Pártjába. Mivel ezt visszautasította, segédmunkásként kellett elhelyezkednie egy budapesti hajógyárban. 
Schmitt Pál, szállodai munkatárs
1965-ben lépett be a Hungarohotels Vállalatba mint szállodai munkatárs. 1976-ban kinevezték az Astoria Szálló igazgató-helyettesévé. A turizmus berkeiből 1981-ben került ki, amikor a Népstadion és Intézményei főigazgatójává nevezték ki. 1983-ban az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökhelyettese lett. Elvégezte a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem belkereskedelem szakát, 1992-ben a Testnevelési Egyetemen doktorált, ugyanitt 1994-től címzetes egyetemi tanár.
Vívó pályafutása alatt 2-szer nyert magyar bajnokságot egyéniben. 1965-ben hívták meg először a válogatottba, amelyben 130 szereplésig jutott. Első nemzetközi sikerét 1967-ben érte el, amikor a párbajtőr csapattal vb-bronzérmes lett. 1968-ban B. Nagy Pál, Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző és Nemere Zoltán társaságában megnyerte a párbajtőr csapattal az olimpiai aranyérmet Mexikóvárosban. 1970-ben csapat-világbajnok, melynek sikerét 1971-ben meg tudta ismételni. 1972-ben a párbajtőr csapattal sikerült megismételnie az olimpiai győzelmet is.
1983-ben beválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagjai sorába. Jelenleg is a NOB protokollfőnöke. Emellett 1995 óta a NOB Sport és Környezetvédelmi Bizottságának elnöke is. Diplomáciai pályafutása 1993-ban kezdődött, amikor kinevezték madridi nagykövetnek, később 1995-ben akkreditálták Andorrába is. 1997-ben hívták vissza mindkét helyről.
Sok helyről jöttek, sok mindent kipróbáltak. Egy dolog mégis közös bennük, mindenki a Parlamentbe kötött ki. Mostantól, ha bemennek egy közértbe, felszállnak a buszra vagy beülnek egy taxiba, gondoljanak arra, hogy a fiatalember pár év múlva talán képviselő, államtitkár vagy miniszter lesz.
