Gulyás Emese, a Tudatos Vásárlók Egyesületének (TVE) munkatársa reméli, ha lassan is, de kezdenek átalakulni a vásárlási szokások.

Bízom benne, hogy az ár és minőség szerinti vásárlási szempontok mellé felsorakoznak más, társadalmi, környezeti, egészségügyi szempontok is. Arról keveset tudunk, hogy mennyire tudatosak most a fiatalok, azt viszont igen, hogy hatalmas iparágak próbálják őket meggyőzni és a befolyásuk alá vonni. Vannak olyan reklámügynökségek, kutatócégek, amelyek a fiatal korúak meggyőzésére specializálódtak. Tehát a fiatal tudatos vásárlóknak, ha lehet, akkor még nehezebb dolguk van, mint a felnőtteknek.

Több, általam kérdezett ifjú hölgy véleménye, hogy például a kozmetikumok esetében bizonyos ár alatti terméket nem szabad vásárolni, mert az már rossz minőségű termék. Ez esetben mégiscsak jelzésértékű az ár?

Ez egy speciális kérdés. Jómagam nem vagyok kozmetikai szakértő, viszont a TVE-nek a szakértője szerint az említett összefüggés nem mindig igaz. Számos rendkívül drága termék ugyanazokból a silány alapanyagokból készül, mint az olcsó. Sok esetben az exkluzivitást, a márkaépítésre fordított milliárdokat, nem a minőségi alapanyagokat fizettetik meg gyártók. Persze azért van ellenpélda is. A fiatalok gyakran említik, hogy hiába írják rá a termékre az összetevőket, kevesen tudják, hogy azok valójában micsodák, de például egy ár-érték összehasonlításnál meg lehet tenni azt, hogy mondjuk egy arckrémet vagy sampont leveszek a polcról, és egybevetem a drágának és az olcsónak az összetevőit, amelyeket mennyiség szerinti csökkenő sorrendben tüntetik föl. Látni fogjuk, hogy a legmeghatározóbb összetevők nagyon sok esetben ugyanazok.

Sokszor kevés az ideje az embereknek már magára a vásárlásra is, nemhogy különböző termékek összehasonlítgatására, ráadásul sokaknak nem mond semmit az egyes összetevők neve sem.

Erre is igaz, hogy egy életen át tartó tanulási folyamat. Egyszer el kell kezdenünk, hogy utánanézünk az alapanyagoknak, nem feltétlenül az üzletben, hanem azt megelőzően kiadványokban, interneten, fogyasztóvédelmi szervezeteknél – mint a TVE. Ezt követően elég egy gyors egybevetése a különböző termékeknek, hogy kialakíthassuk a saját igényeinknek és pénztárcánknak megfelelő cikket, amit aztán már rutinosan pakolhatunk a kosarunkba.

Az is fontos, hogyan készülnek az egyes árucikkek. Gondolok most a szegény országok gyermekeinek rabszolgamunkájával előállított termékekre.

Hamarosan megjelentetünk a honlapunkon egy adatbázist, amely először három termékkörben: tejtermékek, tisztítószerek és mobilszolgáltatók vonatkozásában vizsgálja a piaci kínálatot a vállalatok társadalmi és környezeti teljesítménye szempontjából. Ha például rákattintok az egyik mobiltelefonos társaság nevére, megtudhatom, hogy megbírságolták-e a céget a fogyasztók megtévesztése miatt, vagy hogy fenntarthatósági stratégiával rendelkezik-e a vállalat, vagy mit tesz a hátrányos helyzetű munkavállalókért. Egyesületünknek az az egyik küldetése, hogy felhívja az emberek figyelmét: nézzenek a termék mögé.

Egyesek szerint a vásárlás önmagában örömforrás.

Pszichológiai alapvetés, hogy ami belül hiányzik vagy nincsen rendben, azt megpróbáljuk külsőségekkel pótolni. Ugye, amikor vásárolunk, akkor mindig valamilyen tárgyat veszünk magunkhoz, viszont az fontos, hogy miben leljük az örömünket. Ha már vásárlásban keressük az örömöt, akkor örülhetünk annak is, ha mondjuk egy hátrányos helyzetű kézművestől vesszük a portékát, és ezzel támogatjuk a boldogulását.. Más esetben támogathatjuk egy olyan vállalat gyarapodását, amelyik környezetbarát módon termel.

A gyerekek és a tinédzserek vásárlási szokásait nagymértékben befolyásolhatják a reklámok. Mit tud tenni a TVE annak érdekében, hogy korrekt reklámok jelenjenek meg a tömegmédiumokban?

Fontos, hogy a gyerekek jó része már 14 éves kor alatt is rendelkezik zsebpénzzel. Pár évvel ezelőtti kutatások azt mutatták, hogy a 8-11 évesek 60 százaléka, pár évvel idősebbeknek már 75-80 százaléka kap rendszeresen zsebpénzt, amely összesítve pár milliárdos piacot jelent, vagyis ez komoly lehetőség üzleti szempontból. Ez a potenciális vásárlóréteg hatással van a szülői rétegre is; a reklámok gyakran hivatkoznak a gyermekek vélt érdekeire, így próbálnak bizonyos árucikkeket eladni, például mosószert vagy akár autót – tehát nem gyerektermékeket. Ezek ellen a hatások ellen több módon lehet védekezni. Kulcskérdés, hogy legyen megfelelő a reklámszabályozás, hiszen a szülők is rendkívül különbözőek. Nem minden szülő tudja megfelelő módon elmagyarázni a gyermekének, hogy mit jelent pontosan a reklám, milyen eszközökkel próbálja meg őt befolyásolni. Fontos ezen a téren is képezni a szülőket, de a pedagógusokat is. Az említett szabályozás része, hogy valamennyi terméken fel legyen tüntetve a származási hely.

Ez hamis címkézéssel könnyedén kijátszható...

Természetesen csalók, a szabályok alól kibújók mindig lesznek, de abban talán bízhatunk, hogy ez csupán egy kisebb csoportra jellemző. Nagy általánosságban elhihető az, ami a termék címkéjére van írva, és ez egy jó tájékozódási pont. Azt azért tudjuk, hogy Európában sokkal komolyabb munkaügyi elvárások vannak például, mint bizonyos ázsiai országokban, de az is tudható, hogy ha hazai terméket vásárolunk, azzal a hazai gazdaságot segítjük.